Utunkon kisebb-nagyobb, szétszóródott, elveszettnek vélt
„Szilánkokat” fedezünk fel. Ezek is énünk egészéhez tartoznak. Előfordul, hogy „könnyedén” felismerjük az összeilleszthető formákat, gondolatokat, érzéseket, mégis hosszú idő szükséges a lehetséges teljesség eléréséhez. Ez a felismerés újabb értéket teremthet.